Alkalmassági teszt MLM-ezők számára

Bejegyzés nyomtatása

Már több éve foglakoztat az a kérdés, hogy: Milyen TESZT segítségével tudnám kiválasztani az erre a szakmára leginkább alkalmas személyeket?

Ugyanis közismert tény, hogy  az MLM-ezők döntő többsége “abban fárad el”,  hogy az ideje túlnyomó részét nem az arra érdemes személyekkel való foglalkozással tölti el. Így aztán nem csoda, hogy az áhított eredmények elérése is várat magára…

Hosszas – több éven keresztül tartó – “kutatómunkám” eredményeként úgy érzem, sikerült rátalálnom a MEGOLDÁSRA, amit most  Veled is szeretnék megismertetni.

Most pedig következzen egy rövid történet (az USA-ban előfordult esetről szól), ami minden bizonnyal hatékony TESZT-ként is szolgálhat ahhoz, hogy mindenki biztonsággal megállapíthassa, igazán neki való-e ez a “nem éppen hagyományosnak” nevezhető tevékenység.

“Egyik napon, az iskolából hazafelé menet – még elsős gimnazista koromban – felfigyeltem egy srácra, ő is hazafelé tartott. Kyle-nak hívták.

Úgy tűnt, mintha az összes könyvét magával cipelte volna. Elgondolkodtam magamban, “Mi értelme van hazavinni valamennyi tankönyvünket az iskolából péntek délután? Biztosan egy különc, stréber alakról van szó” – véltem.

Már a zsúfolt hétvégi programon járt az eszem (találkozások a haverokkal és egy baseball meccs a srácokkal holnap délután), így hát megvontam a vállam, és mentem tovább az úton hazafelé.

Észrevettem, hogy váratlanul, iskolás fiúk egy csoportja iramodott utána. Nekirontottak, kilökték a kezéből a könyveit, és menekülés közben még el is gáncsolták őt. Így elesett a sáros úttesten, még a szemüvege is elrepült. Láttam, amint az legalább két méterre tőle kötött ki egy pocsolyában.

Ő felnézett rám, és én ekkor borzasztó elkeseredést pillantottam meg a szemeiben. Nagyon megsajnáltam őt. Odaugrottam hozzá, miközben ő a földön mászva, szemüvege után kutatott, és láttam, hogy a szemeiben megjelentek az első könnycseppek.

Felvettem és odaadva neki a szemüvegét, azt mondtam, “Ezeknek a srácoknak teljesen elment az eszük ! Nem tudják, hogyan viselkedjenek !”

Ő rám nézett és csak annyit mondott, “Hé, köszi szépen!” Majd szélesen elmosolyodott. Az a fajta mosoly volt ez, amelyik valóban őszinte hálát sugároz.

Miközben segítettem neki összeszedni az úton szétszóródott könyveket, megkérdeztem, hogy merre lakik. Kiderült, hogy nem messze tőlünk. Ezért rákérdeztem, hogyan lehet az, hogy eddig még soha sem találkoztunk? “Ezelőtt egy magániskolába jártam” – válaszolta. Én korábban még soha sem találkoztam magániskolába járó gyerekkel.

Együtt tettük meg az utat hazafelé, és segítettem neki vinni a könyveit. Elég belevaló srác benyomását keltette bennem. Meg is kérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve szombaton eljönni a barátaimmal együtt baseballt játszani. Ő igent mondott.

A hétvégét együtt töltöttük el, és minél jobban kezdtem megismerni Kyle-t – ez volt a neve -, annál inkább megkedveltem őt. A barátaim is hozzám hasonlóan vélekedtek róla.

Eljött a hétfő reggel, és megláttam az úton Kyle-t, ismét a nagy halom könyvvel a kezében. “Nocsak fiú, te valóban komoly karizomépítő programba kezdesz, ha minden nap cipelni fogod ezeket a könyveket!” – mondtam neki. Ő csak nevetett, és megfelezte velem a hóna alatt lévő könyvcsomót.

A következő négy év alatt Kyle és én, egymás legjobb barátai lettünk. Az érettségi előtt tervezgettük, hogy majd egyetemre megyünk. Kyle a Georgetown-ba én pedig a Duke-ba szándékoztam beadni a jelentkezésemet. Tudtam, hogy örökre barátok maradunk, és mindig örömöt fog jelenteni, ha egymással találkozhatunk majd a jövőben.

Ö orvosnak készült, én pedig közgazdásznak. Osztályunkban mindig Kyle volt a tanévzárók alkalmával beszédet mondó diák. Gyakran szoktam ugratni őt ezért a kivételes megbízatásáért.

A mi ballagásunk alkalmával is őt kérték fel, hogy beszéljen a búcsúzó diákok nevében. Annyira megörültem, hogy nem énrám esett a tanárok választása.

Elérkezett a nevezetes nap: Ballagás!

Kyle remekül nézett ki. Azon srácok közé tartozott, akik igazán magukra találtak a középiskolai évek alatt. Jól kifejlett, arányos testalkata volt, és a szemüveg is nagyon jól állt neki. Az osztályban jóval többet randizott, mint én, és a csajok odavoltak érte! Hát igen, néha őszintén irigyeltem őt.

Jelentős volt ez a nap. Láttam, hogy mennyire izgult a beszéde miatt. Ezért, jól hátba vágtam őt, és azt mondtam neki, “Hé, nagy fiú, meglátod, milyen remek leszel !” Ő egy pillantást vetett rám (olyan őszinte, hálát tükrözőt), majd elmosolyodott. “Köszi szépen” mondta.

Az emelvényre felérve, még megköszörülte a torkát, majd elkezdte a beszédét.

“Ballagásunk alkalmával eljött az ideje annak, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik segítettek bennünket a nehéz időszakok leküzdésében: a szüleinknek, a tanárainknak, a testvéreinknek, esetleg az edzőnknek … de leginkább a barátainknak.

Azért vagyok most itt, hogy elmondjam nektek, valaki barátjának lenni, az a lehető legértékesebb ajándék, amit az ember valaha is adhat egy másik személynek. Most pedig, egy történettel szeretném folytatni.”

Elképedt arccal néztem a barátomra, miközben ő elkezdte mesélni a megismerkedésünk napján történteket. Azon a hétvégén az volt a szándéka, hogy véget vet az életének. Elmondta, hogyan ürítette ki az iskola folyosóján lévő szekrényét, hogy ne okozzon gondot az anyjának a holmija hazavitelével.

Keményen rám pillantott, majd kissé elmosolyodott, és folytatta.

Szerencsére megmentettek! A barátom akadályozta meg, hogy elkövessem azt a kimondhatatlan cselekedetet.”

A jelen lévők lélegzetüket visszafojtva hallgatták, amint ez a jóképű, nagy népszerűségnek örvendő srác, élete legnehezebb pillanatairól apró részletességgel beszámolt.

Észrevettem, amint Kyle szülei felém pillantva, hálásan rám mosolyogtak. Az életemben eddig még soha sem tapasztalt érzés vett erőt rajtam!

Soha sem szabad lebecsülni a cselekedeteinkben rejlő, emberi sorsokat befolyásoló hatalmat. Egyetlen apró gesztussal, emberek életét változtathatjuk meg. Csodákat művelhetünk, vagy akár, teljesen tönkre is tehetjük azt.

A Teremtő jóvoltából olyan adottságokkal vagyunk megáldva, hogy – szép csendben – hatással lehetünk a körülöttünk élőkre…

… különösen egy ilyen személyes kapcsolattartáson alapuló tevékenységet végezve, számtalan alkalom nyílik arra, hogy ehhez hasonló élményekben részesüljünk.”

Nos, kedves Érdeklődő, ha csupán egy kicsit is MEGÉRINTETT a fenti történet, akkor igazán NAGY ESÉLYED VAN arra, hogy sikeres pályafutásnak nézz elébe, ennek az egyáltalán nem hagyományosnak nevezhető szakmának a művelése során.

“A közvetlen értékesítésben elért sikerhez nincs szükség semmiféle speciális háttérre, vagy eladói készségre, és a közvetlen értékesítésben jeleskedők általában nem is rendelkeznek kiváló eladói képességekkel. Ehelyett, ami szembetűnő, az egy olyan különleges dolognak a felkínálása, amit sehol máshol nem kap meg az ember. A remek eladók egyfajta igazi értéket képesek felajánlani – ami nem az árban nyilvánul meg, hanem abban az emlékezetesen kellemes érzésben, amit a tranzakció során az emberek megéreznek.” (Seth GODIN)

Neked MI erről a témáról a véleményed?

Kérlek, hogy – az alábbi hozzászólási lehetőséget kihasználva – mondd el a véleményedet a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő  Facebook-os vagy Twitter-es ismerőseidnek is! Ők ezért bizonyára hálásak lesznek Neked!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

Eddig 9 hozzászólás


  • Nem mindennapi történet, egyszerűen lenyűgöző. Én is mindig azt mondom, hogy az emberek életére csupán csak hatással lehetünk, de nem lehet senkit sem erőszakkal megváltoztatni. A mások számára való értékteremtés képezi egy MLM-ezőnek az igazi egyéniségét. Köszönöm Béla, hogy megosztottad ezt a remek történetet!



  • Bevallom, a cikk címe alapján másra számítottam, és nagyon kellemes meglepetés ért! Sokkal több ez, mint egy kérdés-felelet teszt, az biztos. A következő gondolat jutott eszembe erről, egy barátnőm mondta, aki régen hálózatot épített: ” az mlm csak annak való, aki nagyon szereti az embereket.”
    És így igaz.



  • Engem teljesen lenyűgözött ez a kis történet, sőt nem szégyenlem elmondani, hogy könnyes szemmel fejeztem be az olvasását.  Nagy hatással volt rám és le vontam a tanúságot belőle. Köszönöm Béla, hogy elérhetővé tetted számomra ezt a cikket.  Sajnos olyan gondokkal “küszködök” hogy hogyan érjem el az embereket, de ez a történet megadta az “alaphangot” munkámhoz.



  • Kedves Csótya Györgyné!

    Köszönöm az MLM  tesztemmel kapcsolatos visszajelzésedet és annak külön örülök, hogy sikerült rátalálnod az “alaphangra” az MLM tevékenységed eredményesebb végzése érdekében!
    Csak így tovább!



  • Ezt a történetet e-mailben kaptam meg először. Akkor is elvarázsolt és most is. Nem kommentálom tovább, hanem “csak” megosztom.



  • Nekem erről a mások által különlegesnek tartott történetről bizony két saját történetünk jut eszembe.
    Az egyik a saját fiam, aki tartós súlyos betegségét unta meg. Felkészült a halálra, megvolt a terve is.  12.éves volt akkor. Pitti Katalin és Oszvald Marika  az élete megmentői.  A másik esetben vállalkozóként,  munkaruhát árulva, mi a gyerekkel, akkor 13. éves volt, éreztünk rá egy idős hölgynél a rossz lelkiállapotára.  Egy órányi beszélgetés után egész jókedvre derült. Két hétre az eset után, elmesélte, hogy megfogadva a tanácsunkat, kibékült a családjával, és letett az öngyilkossági szándékáról. A fiam azóta 27. éves lett.  A már akkor is idős hölgy jó egészségnek örvend, túl a 90. éven.
     



  • A történetet ismerem már. Akkor is mélyen meghatott, most is. Nem is tudod,hogy mekkora jelentősége van a mentő kötélnek, amit dobunk az emberek felé! Csak tudnák megragadni a kötél végét, hogy húzhassam-húzhassam felfelé! Nem csak az öngyilkosság széléről kell kihozni az embereket, ma már azok is egyre kilátástalanabbul fuldokolnak, akiknek eszük ágában sincs öngyilkosságot megkísérelni, de nem tudják merre induljanak, hova kapaszkodjanak. Nagyon nagy jelentősége van, annak a profi munkának, amit Te adsz Béla! Remélem, hogy nagyon sokan kapaszkodnak a feléjük dobott köteledbe.
    Dr. Dezsényi Emese recently posted..Napló Kenyából 3 részMy Profile



  • Köszönöm szépen valamennyi hozzászólónak az elismerő szavakat, melyeket igazán jó érzéssel olvasok el. Higgyétek el az ilyen véleménnyilvánítások ból merítek még több energiát ahhoz, hogy a jövőben is ehhez hasonló vagy ha lehet még színvonalasabb anyagokkal járulhassak hozzá személyiségünk kölcsönös fejlesztéséhez.
    Kajárik Béla recently posted..Önfejlesztő bölcsesség- Hiszek abban- hogy ha megfelelő észjárással rendelkezelMy Profile



  • Béla ezt a megható történetet én már olvastam, akkor is nagy hatással volt rám.A te munkád sokaknak ad olyan lehetőséget,amivel másokon tudnak segíteni.Nem tudhatjuk mit hoz a jövő ,mikor tudunk segítő kezünket nyújtani az arra rászorulóknak.


    És mi a Te véleményed?

    Az e-mail címed rejtve marad..
    A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.

    CommentLuv badge

    *