Egy fiatalember a szomszédjától tanulja meg, hogy mi a legfontosabb az életben.

Jack már hosszabb ideje nem találkozott az idős emberrel. Közbejöttek az egyetemi évek, a csajok, a szakmai karrier, és természetesen az élet. Álmai megvalósításáért még az ország túlsó részére is hajlandó volt elköltözni. A rohanó élet közepette, kevés ideje marad a múlton eltűnődni és többnyire a feleségére és a gyermekükre is igen kevés időt tudott csak szentelni. A jövőjén dolgozott és semmi sem akadályozhatta meg ebben.

Egyik napon telefonon az édesanyja közölte vele, hogy „Belser úr tegnap éjszaka meghalt. A temetés szerdán lesz.” Régi filmhíradók módján peregtek le az emlékei, miközben csak ült és felidézte az oly kedves  gyermekkori élményeit.

„Jack hallottad, amit mondtam?”

„Oh, elnézést Anyu! Igen, hallottalak. Olyan régen volt már, amikor legutóbb eszembe jutott az öreg. Rendkívül bánatos vagyok, de bevallom már azt hittem, hogy évekkel ezelőtt elhunyt.” mondta Jack.

„Nos, ő nem feledkezett meg rólad.  Valahányszor találkoztam vele, mindig megkérdezte, hogy mi van Veled? Visszaemlékezett azokra a napokra, amikor a kerítésnél egymással beszélgettetek” – mondta az anyja.

„Annyira szerettem azt a régi házat, ahol élt,” – mondta Jack.

„Tudod Jack, apád halála után, Belser úr volt az, aki biztosította számodra, hogy egy férfi hatása alá kerülhess.”- fűzte hozzá az anyja.

„Ő volt, aki megtanította nekem az ácsmesterséget,” mondta. „Nem lennék ebben a szakmában, ha ő nem lett volna. Rengeteg időt töltött el velem, megtanítva mindazt, ami fontos… Anyu, elmegyek a temetésre.”- mondta Jack.

A zsúfolt programja ellenére megtartotta a szavát. Jack a legközelebbi repülőjárattal elutazott a szülővárosába. Belser úr temetése egy igen szerény, csendes szertartás volt. Nem voltak gyermekei, és a rokonainak többsége sem élt már.

A hazautazása előtti este Jack és az anyja a régi ház előtt haladva úgy döntöttek, hogy bemennek és még utoljára szétnéznek benne.

Az ajtóban megállva Jack egy pillanatra elmerengett. Olyan volt ez számára, mintha egy egészen más világba lépett volna be, egy utazás a térben és időben. A ház pontosan olyan volt, mint amilyennek az emlékeiben megőrizte. Lépésről lépésre emlékek elevenedtek fel a fejében. Minden kép, minden bútor valamire emlékeztette… majd Jack hirtelen megtorpant!

„Mi baj van, Jack?” – kérdezte az anyja.

„Eltűnt a doboz!” – jött a válasz.

„Milyen doboz?” – kérdezte az anyja.

„Az éjjeliszekrényen volt egy kis kulccsal zárt doboz. Számtalanszor megkérdeztem őt, hogy mi van benne. Ő folyton csak azt felelte, hogy ’Az a dolog, amit a legtöbbre tartok.’” – válaszolta Jack.

Eltűnt. A házban minden ugyanolyan volt, mint ahogyan arra Jack visszaemlékezett, kivéve a dobozt. Úgy gondolta, hogy valaki a Belser család tagjai közül bizonyára magával vitte.

„Most már soha többé nem fogom megtudni, hogy mit tartott annyira fontosnak” – mondta Jack. „Jobban teszem, ha most lefekszem aludni. Holnap korán indul a repülőgépem, Anyu.”

Már több, mint két hét telt el azóta, hogy Belser úr meghalt. Munkahelyéről hazatérve Jack a postaládájukban egy értesítést talált. „Ajánlott küldeménye érkezett, senki nem volt itthon. Kérem, hogy a következő három napon belül vegye át a postahivatalban a küldeményt.” -  szólt az üzenet.

Másnap reggel Jack átvette a postán a csomagot.  Egy kicsi, kopott kartondoboz volt, amiről úgy tűnt, mintha száz évvel ezelőtt adták volna fel. A címzés kézzel volt ráírva és nehezen volt olvasható.  Azonban a feladó címe megragadta a figyelmét.

„Harold Belser úr” – állt rajta.

Jack azonnal kibontotta a csomagot, amiben egy kis doboz és egy boríték volt található. Jack kezei remegni kezdtek, miközben hozzálátott a borítékban talált üzenet olvasásához.

„Ha majd meghalok, kérem, hogy juttassák el ennek a tartalmát Jack Benettnek. Ez az, amit az életemben a legtöbbre tartottam.” A levélhez egy apró kulcs volt hozzáerősítve. Jack szíve egyre erősebben kezdett dobogni és kicsordultak a könnyei, miközben kinyitotta a dobozt. Benne egy csodálatosan szép zsebóra volt. Az óra gravírozott fedelét kezével lassan végig simítva felnyitotta azt.

A belső oldalon a következő volt olvasható:  „Jack, köszönet Neked a rám szánt idődért! -  Harold Belser.”

„Az a dolog, amit olyan sokra értékelt… az az… én időm volt.”

Jack néhány percig a kezében tartotta a zsebórát, aztán felhívta az irodáját és a következő két napra valamennyi tárgyalását lemondta. „Miért?” – kérdezte Janet, a titkárnője.

„Együtt kell töltenem egy kis időt a fiammal,” – felelte.

„Apropó, Janet… köszönöm Neked a rám szánt idődet!”

FORRÁS: Knowledge is King (könyvkiadó)

Fordította: Kajárik Béla

Kérlek, hogy – az alábbi hozzászólási lehetőséget kihasználva – mondd el a véleményedet a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebook-os vagy Twitter-es ismerőseidnek is! Ők ezért bizonyára hálásak lesznek Neked!

Ha tetszett Neked ez a bejegyzés, HÁLÁS lennék, ha a “Tetszik” gombra kattintásoddal ezt nekünk is jeleznéd.

Javaslom, hogy iratkozz fel az MLM legújabb irányzatát képviselő – Online – MLM iskola másként gondolkodó és tevékenykedő MLM-ezői számára készített HÍRLEVELEMRE, hogy frissen tájékozódhass a legújabb Online MLM tippekről, eszközökről, megoldásokról és stratégiákról!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla