Hogyan törjünk ki a kényelmi zónánkból?

Bejegyzés nyomtatása

Képzeljük csak el a következő esetet…

Egy kisbaba négykézláb csúszik-mászik a lakásban, és egyszer csak megpillantja az emeletre felvezető lépcsőt. Amint a csöppség tágra nyitott szemekkel rácsodálkozik az új tornaszerre, mit gondol, milyen gondolatok járnak éppen a fejében? Hogyan vélekedik egy egyéves csecsemő az újonnan megpillantott dolgokról? Hogyan szoktak ők reagálni az ismeretlenre?

Ha volt már gyermekekkel tapasztalatunk, akkor már tudjuk is a választ. Azt fogja majd magában mondani, hogy:

“Ejha, fel kellene másznom ennek is a tetejére!”

Előfordulhat, hogy lehetséges alternatívaként – miután szemügyre vette a lépcsőt – az merül fel benne, hogy “Ejha, fel kellene másznom ennek is a tetejére! De várjunk csak egy pillanatot… Én még nem jártam soha sem lépcsőmászó iskolába. Lehet, hogy nem vagyok még kész egy ilyen próbatételre. Meg fogom inkább várni, amíg megszerzem a diplomámat lépcsőmászásból, azután majd meglátjátok, hogyan fogom csinálni ezt.”

Másrészt, lehet, hogy ez a kis palánta felnéz az óriásinak tűnő lépcsőre, és azt gondolja magában, “Ejha, fel kellene másznom ennek is a tetejére… De, várjunk csak. Akár össze is törhetem magamat. Mi van, ha leesek róla. Azt hallottam másoktól, hogy az egyéves gyerekek 22 %-a leesik a lépcsőről. A CNN-en éppen most jelentették be, hogy a lépcsőmászás harmadfokú veszélyességi kategóriába tartozik! Ez túlságosan is veszélyes dolog.”

Vagy az is lehet, hogy a csöppségnek az jut az eszébe, “Ejha, fel kellene másznom ennek is a tetejére… De várjunk csak. Mit fognak ehhez szólni a barátaim? Mi van, ha sikerülni fog? Azt fogják majd mondani, hogy nem vagyok közéjük való, és ki fognak utálni a homokozóból. Azt fogják hinni, hogy én egy különc, híres lépcsőmászó vagyok. Tudjátok, hogy mit szólnak majd… Olyan magányos dolog a csúcson lenni. Jobb, ha bele se kezdek. Túlságosan veszélyes dolog ez.”

NEM! Egy egyéves gyermek nem fog ilyesmiket soha sem mondani. Az egyéves gyermekek kalandra éhesek! Van egy velük született kockázatvállaló adottságuk. A vérükben van a kockázatvállalási hajlam. Meglátnak valamit. Megkívánják azt. És meg is szerzik maguknak azt.

Amit mindenkinek meg kellene értenie az az, hogy valamennyien jól ismerjük ezt a kis csemetét, mert ez a csöppség mi vagyunk, SAJÁT MAGUNK! Mindenki volt egyszer az életében egyéves csecsemő. Mindannyian rendelkeztünk hajdanán egy hihetetlen kockázatvállaló képességgel. Megláttunk dolgokat. Megkívántuk őket. Majd pedig, megszereztük magunknak.

Mi történt akkor velünk? Mi lett a velünk született kockázatvállaló képességünkkel?

Megismerkedtünk az élettel. A körülményeink alakultak. Csalódások értek bennünket. Másokhoz hasonlóan én is engedtem, hogy a félelem a hatalmába kerítsen. Lassan, de biztosan a félelem túlnőtte az álmainkat, és a hitünket is.

Az életkörülmények és a csalódások az emberek kockázatvállaló képességét is megsemmisítették? A félelemnek sikerül az emberek többségének a kalandvágyát is kioltania? Az egyik elsajátítandó szokás, amivel újjá lehetne éleszteni az emberekben szunnyadó kockázatvállaló magatartást, az a gyermeki gondolkodásmód elsajátítása lehetne.

A pszichológusok véleménye szerint az emberek 68 %-a csupán azért hagyja ki a lehetőségeit, mert nincs ébren. Igen, nincs szó semmi tévedésről. Egyszerűen nincsenek ébren. Legtöbben a rutinszerű szokásaikból és a jól megszokott időbeosztásukból adódó kómás állapotban leledzünk. Szinte nincs is más választásunk. Annyi teendővel és feladattal zsúfoljuk túl valamennyien a naptárunkat, hogy muszáj egy robot üzemmódra átváltanunk, ha az elvégzendő dolgaink listáján szereplő minden dologra sort akarunk keríteni.

Ennek eredményeként ez a bosszantó gondolkodásmód és életvitel, szokásunkká vált, – ez lett az életstílusunk. Van mód arra, hogy tudatos erőfeszítéssel kitörjünk ebből a negatív magatartásformából és lélekben újból kíváncsi gyermekké – nem pedig gyermeteggé – váljunk.

Vegyük észre ismét a csodálatos dolgokat a környezetünkben !

Tudtad azt, hogy a NASA-nak eddig még nem sikerült lemásolnia a sárkányok repülési mintáját?

Ismert-e előtted az, hogy egy lepke élettartama mindössze két nap – és a lepkéknek nincs csecsemőkora? A gubóból közvetlenül egy felnőtt pillangó bújik elő.

Tudtad-e azt, hogy minél szennyezettebb a levegő, annál ragyogóbbak és szembetűnőbbek a naplementék?

Hallottál-e már arról, hogy a zebra csemeték az anyjukat a bőre csíkozásának mintája alapján ismerik meg – és a csíkok mintája mindig egyedi, soha sem ismétlődik?

Bámulatos, ahogyan a krokodilok különböző mélységben helyezik el a talajban a tojásaikat. Ezzel befolyásolják a születendő krokodil csemete nemét!

Ugye milyen érdekes, hogy képtelenek vagyunk egyidőben nevetni és haragudni valakire?

Mennyire csodálatos dolog az, hogy egy mogorva nőnek, vagy férfinak mosolyt tudunk varázsolni az arcára csupán azzal, ha azt mondjuk neki, “Szeretlek!”

Hát nem káprázatos, amint két kisgyerek, aki csak az imént találkozott először egymással, pár másodpercen belül úgy képes egymással játszani, mintha régi barátok lennének?

Ezek a látszólag jelentéktelen tények, minden felnőttet fel kellene hogy ébresszenek.

Ébredjünk fel és kezdjünk el másként gondolkodni! Ébredjünk fel és vegyük észre mindazt a rengeteg bölcsességet, szeretetet és csodát, amiben részesülhetnénk. Ébredjünk rá a lehetőségre, ami ránk vár, hogy észrevegyük és megragadjuk!

El lehet képzelni, hogy milyen életünk lehetne, ha rendelkezhetnénk az eredeti, velünk született kockázatvállaló képességünkkel. Képzeljük csak el, milyen vállalkozásaink lehetnének, ha most is a gyermekkori, minden iránt érdeklődő és nyitott észjárásunkkal rendelkezhetnénk. Elgondolkodhatunk azon is, milyen kapcsolatokkal rendelkezhetnénk, ha képesek lennénk a valódi szeretetre!

Legyen ez a cikk egy ÉBRESZTŐ JEL arra, hogy élvezzük igazán az életet. Tudatára ébredhetünk annak, hogy milyen bőséges lehetőségek állnak rendelkezésünkre ma, úgy az üzleti vállalkozások, mint maga az élet területén!

Legyél TE is minél sikeresebb az életben !

Ezt a cikket Lisa Jimenez – személyiségfejlesztési tanácsadó – egyik hírlevele alapján készítettem.

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet!
Kajárik Béla

Eddig 6 hozzászólás


  • Kedves Béla !

    Bocsáss meg de nagyon jól szórakoztam A “kényelmi zóna “c írásodon .Nem azért mert mulatságos lenne ,hanem azért mert felidéztél bennem egy régmúlt eseményt .

    Alig költöztünk be a 22 -évvel ezelőtt épült házunkba amikor is a másfél éves fiamat sehol se találtam .Na persze akkor ez egyáltalán nem volt mulatságos .
    Rohangálok, keresem kint az utcán,mindenütt. Hozzá kell teszem ,hogy előtte tanult meg járni .Szóval sehol se találtam .Az emeletre vezető lépcső mindig be volt reteszelve ,arra nem is gondoltam ,hogy valamelyik fiam a két nagyobb közül nyitva felejtette .Amikor már minden szomszéd riasztva lett ,újra betértem a házba. És akkor megláttam ,hogy az emeleti ajtó résnyire nyitva van.

    Rohantam fel de akkor már nem is voltam észnél .A fenti rész még csak szerkezetkészen állt. Rohangálok az üres szobákba ,berontok a fürdőszobába ahol csak kacatok tömkelege, és minden építkezésből kimaradt lim-lomok hevertek .És akkor megláttam az én merész fiamat amint éppen az egyik vödör mellet kalapált valamit. Alig látszott ki a kupacból.Amit akkor éreztem azt nem lehet szavakba önteni,sírtam a boldogságtól .

    Azt még elképzelni is rossz mi lett volna ,ha elindul lefelé biztos,hogy nagyon gyorsan le ért volna a földszintre  .Mert felmászni könnyebb, azon a meredek lécsőn csak lebukott volna.
    De ki tudja ezt előre megmondani .A gyermekek hihetetlenül leleményesek .Mert aztán egyik télen a hóba találtam meg 
    egy száll alsóban.Egyszer a fő út-mellöl hozták vissza ,világgá akart menni
    .
    Minden felkötnek gyermekké kellene válnia ,hogy újra felfedezze a világot  Az eset csattanóját  a legvégére hagytam

    Ez a fiam Most agresszív görkorcsolyás ,bajnok.Minden érmet elhozott amit ebben a kategóriában el lehet hozni ,Akár olimpikon is lehetett volna, ha lenne ez a sportág az olimpián .

    Most az jutott eszembe ,hogy ha akkor észreveszem és meggátolom a lépcsőmászásba.Vajon belevágott volna -e a “repülős korcsolyázásba ” Ezt a nevet én adtam ennek a sportágnak .
    Rengeteg aggódással járt a fiamnak ez a hobbija.
    Béla !Majd kitörülöd de éreztem ,hogy le kell írnom.
    Péter Gizella
    UI:Tudod mi az érdekes ,már vagy húsz éve nem gondoltam erre az esetre .



  • Szia Gizella!

    Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt az idevágó igazán remek történetet!
    Való igaz, hogy azok a gyermekek, aki  ösztönös bátorságuknak köszönhetően  sok aggodalomra adtak okot a szüleiknek – sokkal talpraesettebbek az életben és több örömöt okoznak mint azok, amelyekre a túlzott óvatosság volt gyermekkorukban a jellemző.



  • Véleményem szerint nem csak a saját félelmeink hatnak ránk negatívan, hanem a környezetünk nevelése. A legtöbb szülő bizony erősen korlátozni próbálja a csemetéjét. Nem csak figyel és ha tényleg botlik akkor megóvja a nagyobb bajtól, hanem szó szerint határozottan igyekszik tiltani. Ne mássz fel mert leesel. És ez bizony annyiszor hangzik el, hogy a végére el is hisszük. No nem egy évesen, de van, hogy már négy öt évesen igen, jó esetben nyolc, tíz évesen. Viszont már tíz, tizenkét éves korra elég sok vállalkozó, felfedező kedvet kinevelnek belőlünk. Aki képes rá és akarja is az felnőtt korában újra tanulja.



  • Én is látom a szülői nevelés nem könnyű dolog nem tudjuk mindig kontrollálni ,mikor teszünk jót a saját gyerekünknek.Nem szót tényleg nem érzékeli a tudatalattink ,így sokszor helytelen információt adunk a gyermekeinknek.



  • Bizony nagyon sokszor helytelen az információ amit adunk a gyerekeknek. És az a baj, ha valaki figyelmeztet, sokan el sem hiszik.
    Földiné Csúcs Mária recently posted..Savasító ételek!My Profile



  • Nagyon jó ez a cikk!Köszönöm Béla!


    És mi a Te véleményed?

    Az e-mail címed rejtve marad..
    A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.

    CommentLuv badge

    *