Hozzászólás: Miért nincs értelme folyton aggódni?

Szerző: Petőházi Mónika

Petőházi Mónika — Mon, 03 May 2010 15:43:34 +0000

Ez nagyon érdekes, és hihetetlen!! Én is ezt a kincset adtam át a főnökömnek úgy jó két hónappal ezelőtt, aki igen megörült neki, és haza is vitte megmutatni a családjának. Én pedig sok hasonló idézettel együtt kiragasztottam a falra. )Tényleg nagyon hatásos!!

Szerző: Kajárik Béla

Kajárik Béla — Sat, 01 May 2010 15:55:41 +0000

Szia Zsuzsa!

Volna egy javaslatom a főnököd “felvilágosítására” az aggódás káros szokásának haszontalanságát illetően. Igyekezz vele megismertetni az alábbi mondást:

“Én még nem találkoztam olyan – az életével megelégedett – személlyel, akinek sikerült volna jómódúra óvatoskodnia, rettegnie és aggódnia magát.” (Kajárik Béla)

Remélhetőleg ez ösztönzően fog rá hatni, hogy átértékelje a ma már nyilvánvalóan elavult és téves hiedelmeit…

Szerző: Pap Gáborné

Pap Gáborné — Sat, 01 May 2010 15:38:54 +0000

Az aggódás mértéke talán egy kicsit személyiségfüggő dolog is.
Az én jelenlegi főnököm notórius “aggódó” és sajnos legtöbbször feleslegesen teszi ezt, hisz a dolgok a saját ütemükben maguktól is rendeződnek.
Őt például soha senki nem tudja meggyőzni arról, hogy ne aggódja túl a dolgokat!
Sajnos az Ő személyiségében ezzel egyidejűleg rengeteg más elferdülés is van!

Szerző: Kajárik Béla

Kajárik Béla — Thu, 17 Dec 2009 08:39:37 +0000

Szia Mónika!
Szerencsésnek érezheted magad, hogy sikerült rátalálnod azokra a valóban eredményes “technikákra” amelyek segítségével könnyedén ki tudod magad a – többnyire felesleges – aggodalom miatt keletkezett “érzelmi gödrökből”. A helyzet az, hogy ma még csak kevesen mondhatják ezt el önmagukról!

Szerző: Petőházi Mónika

Petőházi Mónika — Wed, 16 Dec 2009 18:43:32 +0000

Ezt is megszoktuk. Hogy aggódunk. Ám ha tudunk róla,szintén fegyelemmel,akarattal (és szerintem helyes önértékeléssel)- átgyúrhatjuk az aggódást kellemesebb érzetté. Nekem például majd mindig segít,ha aktívan elkezdek valamit csinálni,tenni-venni (séta,levegőzés,jó könyv,tánc,beszélgetés,zenehallgatás,vagy akár egy mély,nagy alvás! stb)-közben legtöbbször sikerül is elengednem a fölösleges gyötrődést. Persze ez nem volt mindig így! Pár évvel ezelőtt még képes voltam olykor szinte betegre aggódnom magam-és utólag kiderült-fölöslegesen!! Mára ez időben jelentősen lerövidült,intenzitásban erősen csökkent,és kevesebb energiát emészt fel. Mégiscsak jobb ez így!!

Szerző: Boros Pál

Boros Pál — Tue, 08 Dec 2009 12:48:38 +0000

Soha ne aggódjatok! Amíg el nem jön a legrosszabb, addig is örülj az életnek. Aggódni ráérsz azután is.

Üdv: Pali.

Szerző: Boros Pál

Boros Pál — Tue, 08 Dec 2009 12:35:20 +0000

Nekem is volt rengeteg problémám ami soha nem következett be. Szerintem, ha már mindenáron aggódni akarunk, menjünk el az utolsó pontig, és nézzünk szembe a legrosszabbal. Amikor szembesülünk a helyzettel, látni fogjuk, hogy nevetséges végkövetkeztetést vontunk le. Ezért egy szemvillanás alatt tova fog tűnni aggódásunk tárgya. Ha így cselekszünk, problémáink köddé válnak.