HozzászólásokÖnkorlátozó hiedelmeink kártékonysága
A napokban olvastam egy igen tanulságos, régi Zen példabeszédet, ami egy buta parasztról szólt, akinek az ismerősei azt tanácsolták, hogy látogassa meg a földesurát.
A parasztot a földesúr a vendégszobájában fogadta és egy csésze levessel kínálta meg. Miközben az illető éppen készült kiinni a levest a csészéből, észrevette, hogy egy kígyó van benne. Nem akarván megsérteni a földesurat, ha kényszeredetten is, de megitta a levest.
Néhány nap múlva a paraszt nagyon megbetegedett, és ezért ismét elvitték őt a földesúr házába, aki ez alkalommal is ugyanabban a vendégszobájában fogadta őt. A földesúr azonnal egy kis csészébe vizet töltött, valamiféle orvosságot kevert bele és odaadta a megbetegedett parasztnak.
Az illető már éppen készült meginni a felkínált gyógyító italt, amikor megint észrevett egy kígyót a csészéjében. Ez alkalommal a paraszt rámutatott a csészében lévő kígyóra és hangosan panaszkodva elmondta, hogy pontosan egy ilyen kígyó miatt betegedett meg.
A földesúr ekkor nevetésben tört ki, és a mennyezetre mutatott, ahol egy csomókra kötött kötél lógott… “Ennek a kötélnek a képét látod a csészédben visszatükröződni!” – mondta. “Nincs a csészédben semmiféle kígyó!”
A paraszt ismét belenézett a csészéjébe, és tényleg nem talált benne semmiféle kígyót, csak a visszatükröződést. Hazatért a családjához anélkül, hogy megitta volna az orvosságot, és egy napon belül meggyógyult.
Mi is hajlandók vagyunk önmagunk és környezetünk számára korlátokat felállítani és elfogadni, azáltal, hogy lenyeljük a különféle képzeletbeli kígyókat. Azok pedig számunkra mindig valódinak tűnnek… amíg rá nem jövünk a tévedésünkre.
Mihelyt a tudatalattink elfogad egy hiedelmet, vagy gondolatot – függetlenül attól, hogy az igaz-e vagy nem -, azonnal hozzákezd az azt alátámasztó gondolatok előállításához.
Az elménk eltorzítja az érzékelő képességünket azért, hogy a valóságot a hiedelmeinkhez igazítsa.
Azt gondolod, hogy értéktelen vagy? Vagy meg vagy arról győződve, hogy nehéz pénz keresni? Úgy véled, hogy fogékony vagy a betegségekre?
Az elméd megfellebbezhetetlen BIZONYÍTÉKOKKAL fog szolgálni arra, hogy alátámassza ezeket a hiedelmeidet, és még túlórázni is hajlandó azért, hogy megvalósítsa azokat.
Másrészt, ha úgy véled, hogy te egy nyertes személy vagy, vagy azt, hogy bármivel bárhol jövedelemre szert tudsz tenni – ha hiszel a saját remek egészségi állapotodban – észreveheted azt, hogy számos ezeket a hiedelmeidet alátámasztó bizonyítékokkal vagy körülvéve.
Tanulság: BÖLCSEN VÁLASZD MEG A HIEDELMEIDET!
FIGYELEM:
Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
|
Hasonló bejegyzések: |
Loading ...
Kajárik Béla (140)
Gerbovics Péter (127)
Földiné Csúcs ... (117)
Petőházi Mónika (101)
Erdei Zita (68)
Kárpáti Ferenc (60)
Takács Imre (26)
Radó Hajni (24)
Szabó Ferenc Endre (19)
Nagyon jó és tanulságos történet volt Béla!
Nekem is van egy ilyen történetem, ezt szeretném megosztani:
Ha jól emlékszem, akkor kb. 12-13 éves koromban láttam a Tv-ben egy érdekes műsort, az emberi tudatról volt benne szó. A műsorvezető megkérdezte a közönséget, hogy fáj-e valakinek a feje. Erre ketten jelentkeztek.
Csak egy darab fájdalomcsillapító volt nála. Az egyiknek oda adta az orvosságot, a másiknak meg egy C vitamint adott. Azt mondta, hogy ne aggódjanak, mind a kettőjüknek el fog múlni a fejfájása.
Mindketten bevették, bár aki a C vitamint kapta, húzta a száját és megjegyzést tett, hogy csak még jobban fog fájni a feje. A másik pedig megköszönte és mosolygott.
A műsorvezető az adás végén megkérdezte, hogy elmúlt-e a fejfájásuk. Aki az orvosságot kapta, azt mondta, hogy igen és még egyszer megköszönte. A másik meg panaszkodott, hogy csak még jobban fáj a feje.
Erre a műsorvezető hangosan felnevetett és közölte, hogy mindketten C vitamint kaptak!
D
Napoleon Hill-nek igaza van:
“Amit az ember képes kigondolni, és amiben képes hinni, azt képes elérni!”
Szia Peti!
Köszönöm , hogy megosztottad velünk ezt a tanulságos történetedet!
Azt nem tudom, hogy nalam ez mikor jott be, hogy valami nem ugy sikerult, ahogy kellett volna, negativ ertelemben. De arra rajottem jo ertelemben, hogy az vagyok amire gondolok. Ezt a tortenetet azert mondom el Nektek, mert az agy mukodese szamomra nagyon fontos es nagyon erdekel. Sportgimnasztikaban elso akartam lenni. Verseny nap elott megalmodtam a tokeletes gyakorlatot. Persze ehhez az edzesen kivul otthon is gyakoroltam. Nem zavart senki es en lattam magam a tukorben. Tudtam kontrolalni azokat a dolgokat amit hibakent a tanarom az orakon elmondott. Pl.ne rogyaszd a terded, feszitsd meg a spicced es ne gondolj arra, hogy sokan neznek. Amikor a dobogo legfelsofokan atvehettem a bajnokok jutalmat, arra gondoltam,hogy boldogok mindazok akik hittek bennem. Igy utolag elemezve ezeket a megtortent dolgokat, 11 eves fejjel es kb. 3oo ember kozul, miert pont en. Anyam nem is selytette mire keszulok. Akkor egy gondolat jart a fejembe en akarok lenni a legjobb. Sokat koszonhetek edzoimnek, mert a tudasukkal bennem testesult meg amiert kozosen dolgoztunk. Edesanyamnak azt, hogy jo valasztasa volt, hogy erre a teruletre terelodott az eletem, amit nagyon szerettem. Koszonom, hogy idot szantatok arra, hogy meghalgassatok. Zsuzsi