„A múltban történt eseményekhez ragaszkodásunk és a jövőben várható dolgoktól való félelmünk, gyakran megakadályoz bennünket abban, hogy a „jelenben éljünk”.”

(Deepak Chopra)

Véleményem szerint a jövőkép (vízió) nem valami olyan dolog, amit mi segítünk az embereknek megalkotni – ez valami olyasmi, amivel ők már rendelkeznek. Valamennyien az életünk egy korábbi szakaszában kialakítjuk a jövőképünket.

Mindemellett az emberek többsége mélyen magában elrejtve őrzi a jövőképét. Egy idő elteltével egy „védőréteggel” burkolják azt körül, amit a múltban elszenvedett bukásaik és nehéz időszakaik következményeként kialakult önkorlátozó hiedelmeikből hoztak létre.

Szó szerint „megvédik” ezáltal önmagukat mindattól, amit az élet számukra felkínál, vagy még pontosabban, amit ők képesek lennének az élet számára nyújtani.

Ezeknek az önkorlátozó hiedelmeknek az alapját a mások életének megfigyeléséből levont következtetések, hiedelmek és gondolatok elfogadása képezi.

Ezek közé tartoznak a haverok (Ha nem tartasz velünk, akkor te egy különc vagy)… a szülők (Valósítsd meg az álmaidat fiam/lányom, de a biztonságra ügyelj és előbb szerezz magadnak egy jó állást)… az intézmények (Mi kedveljük azt, ha valaki kreatív, DE jó ha úgy csinálod a dolgokat, ahogyan mi mondjuk neked)… a kormányok (Bízzál meg bennünk)… és így tovább.

Következményként aztán az emberek élete egy olyan irányt szokott venni, ami eltér az eredeti jövőképüktől.

A JÓ HÍR  az, hogy a jövőképük valahol bennük még megvan! Mindössze arra van szükségük, hogy azt megtalálják, és ismét lángra lobbantsák.

Segítség a jövőkép újra felfedezéséhez

FIGYELEM: A cikk további része kizárólag ELŐFIZETÉSSEL rendelkezők számára hozzáférhető.
Jelentkezz be vagy csatlakozz előfizetőink közé

[Guarded by Membership Site Software: Wordpress Membership Site Plugin - MemberWing - membership site plugin]
[Supported by: VGA Capture Cards and VGA Capture Solutions]