A művelődés, az ismeretszerzés nem olyan, mint a védőoltás, hogy elég legyen egyszer ‘beadni’. Az iskola csak elindítja az embert ezen az úton. Az olvasást és tanulást életünk végéig folytatni kell. aki ezzel ‘leáll’, az anyagi és társadalmi értelemben is lemarad. Aki nem olvas, az olyanokkal kerül egy kategóriába, akik meg sem tanultak olvasni. Az olvasók közül kerülnek ki a vezetők, és a vezetők állandóan olvasnak és tájékozódnak.

Lefekvés előtt legalább tizenöt (15) percet szánjunk az olvasásra. Igen hatékony módszer, ha elalvás ellőtt még egy csomó pozitív, reményt adó információt táplálunk az agyunkba. Agyunk aztán tudat alatt, egész éjjel folytatja a kapott információ feldolgozását – miközben mi az igazak álmát alusszuk. Reggelre kelve pedig már nem ugyanaz a fejünk, mint ami az este volt. Az ember komoly fejlődést produkálhat ezzel a módszerrel.

FORRÁS: Philip Stills: KEZDJÜNK ÚJ ÉLETET!

Kérlek, hogy – az alábbi hozzászólási lehetőséget kihasználva – mondd el a véleményedet a témával kapcsolatban, valamint hívd fel rá a figyelmét a téma iránt érdeklődő Facebook-os vagy Twitter-es ismerőseidnek is! Ők ezért bizonyára hálásak lesznek Neked!

Ha tetszett Neked ez a bejegyzés, HÁLÁS lennék, ha a “Tetszik” gombra kattintásoddal ezt nekünk is jeleznéd.

Javaslom, hogy iratkozz fel az MLM legújabb irányzatát képviselő – Online – MLM iskola másként gondolkodó és tevékenykedő MLM-ezői számára készített HÍRLEVELEMRE, hogy frissen tájékozódhass a legújabb Online MLM tippekről, eszközökről, megoldásokról és stratégiákról!

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

A könnyen elkalandozó gondolatainkat vissza kell tudni térítenünk a kitűzött célunkra való koncentrálásra.

No, ezt segíti elő a papírra vetett szöveg!

A leírt célok elolvasására, és azoknak újbóli felidézésre a legalkalmasabb időpont – a szakértők egybehangzó ajánlása szerint – közvetlenül a reggelenkénti ébredésünk, vagy az esti lefekvésünk előtti percek.

Az embernek képesnek kell lennie a saját elméjét megzabolázni, hogy a hatékonyságát megnövelhesse. Egyéb esetben nem történik más, mint hagyja magát kitenni az agyát túlnyomó részt negatív gondolatokkal, képekkel és érzelmekkel profi módon programozó médiaszakértők befolyásának.

Miért érnek el többet az életben a sikeres emberek, mint az átlagemberek?

Íme a válasz:

“Ha megteszed ma, amit mások nem tennének meg – holnap úgy élhetsz,
ahogy mások nem élhetnek!”
(Éva és Hans Nusshold)

Nos, szerintem az egyik ilyen megteendő “extra cselekvés”, a céljaink papírra vetése.

Tanács:
Vegyél elő egy szép, neked igazán tetsző noteszt, és vonulj félre egy csendes, nyugalmas helyre, ahol szépen összeírhatod a rövid-, közép- és hosszútávú céljaidat!

“A célok adják meg a változások irányát az életünkben!”

Brian Tracy

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

Emlékszel arra mi történt azt követően, hogy a legújabb autódat megvetted? Nem úgy tűnt, mintha hirtelen mindenkinek ugyanaz a színű, típusú és márkájú autója lenne, mint neked? Ez azért volt így, mert az autóvásárlás egy érzelmi tapasztalatszerzést jelentett számodra.

Az agyad arra lett kényszerítve, hogy az adott színű és típusú autóra összpontosítsa a figyelmedet. Így van „tekercselve”– és ezért így működik az agyunk. Ha megérted hogyan működik az agyad, képes leszel azt arra is rászoktatni, hogy bármire összpontosítsa a figyelmedet, amit csak el akarsz érni.

Az agy úgy viselkedik, mint egy internetes keresőmotor

A kutatók az agyról szerzett összes ismereteik 98 %-ára 1996 utáni időszakban tettek szert. A modern tudomány végre bebizonyította azt, amit a sikeres atléták és vállalkozók már régóta tudnak:

Képesek vagyunk fizikailag megváltoztatni agyunk neuronjait és vezetékrendszereket létrehozni a tudatalattinkban, hogy egy távirányítható rakétához hasonló módon elérhessük az álmainkat és a céljainkat.

Ez azt jelenti, hogy bármennyire is sivár múlttal rendelkezel, ettől függetlenül dönthetsz úgy, hogy egy hihetetlenül sikeres jövőnek nézz elé: Ha megváltoztatod az agyad „tekercselését”, a jövődnek nem kell feltétlenül a múltaddal azonosnak lennie!

Az agyalap és a gerincvelő csatlakozásánál található egy terület, ami a Reticular Activation System (RAS) – Retikuláris Aktiváló Rendszer - nevet viseli. A RAS egy szűrő szerepét tölti be és meghatározza, hogy bármelyik pillanatban melyik gondolatunkra összpontosítsuk a figyelmünket.

Szükségünk van erre a szűrő rendszerre, hogy a zajt kiszűrhessük, ugyanis másodpercenként körülbelül nyolc millió bit információ halad keresztül az agyunkon. A RAS határozza meg, hogy melyik információ fog az agyunkba eljutni.

Mihelyt az inger keresztülhalad a RAS szűrőn,  és bejut a nagyagyba, ott egy gondolatot, egy érzelmet, vagy mindkettőt képes kiváltani. Még abban az esetben is, ha a nagyagy képezi a gondolat központját, az nem fog válaszolni az üzenetre, hacsak a RAS erre nem ad engedélyt.

A RAS olyan, mint a Google – honlapok milliói léteznek már, de mi egyszerűen egy kulcsszó beírásnak köszönhetően, képesek vagyunk kiszűrni azokat, amelyek nem érdekelnek bennünket.

A RAS-t olyannak tekinthetjük, mintha a tudatos gondolatainknak a kapuőre lenne.  A jövőnk szempontjából sorsdöntő jelentősége van annak, hogy a megfelelő üzeneteket hogyan tudjuk ezen a kapuőrön keresztül juttatni.

Kapustréning

Mi okozza azt, hogy egyes üzenetek keresztüljutnak a kapuőrön, míg mások fennakadnak rajta?

Bármi, amire a figyelmedet jelenleg összpontosítod, átbocsátást nyer.  Ha mondjuk, egy házat szeretnél magadnak venni a Mátrában a RAS-od automatikusan elkezdi kiszűrni azokat az ötleteket, amelyek segítenek neked megszerezni ezt a házat – olyan módon, hogy segítőkész személyekkel való megismerkedéseket, a házvételt elősegítő körülményeket és ahhoz szükséges erőforrásokat biztosít számodra.

Ez azt jelenti, hogy minél inkább „agyadba vésed” a célkitűzéseidet, a tudatalattid annál inkább dolgozni fog azon, hogy azokat sikerüljön elérned.

Céljaid naponkénti leírásával, a kívánt eredmény elérésének elképzelésével (vizualizálásával)  és a megerősítő mondataid rendszeres elismétlésével, segítséget nyújthatsz a tudatalattidnak a számodra fontos dologra odafigyelni.

Vizualizálással a tudatalattid kreatív erőforrásait hozhatod működésbe, melyek a hét minden napjának mind a 24 órájában segíteni fognak neked a céljaid elérésében. Ha nem vizualizálsz, akkor megfosztod magadat a rendelkezésre álló segítségforrásoktól.  Egyébként is, a gondolataink öt-hatoda a tudatalattinkban keletkezik. Ugye te sem szeretnél lemondani az erőforrásaid öt-hatodáról?

Ez azt is jelenti, hogy merned kell bízni az ösztönös megérzéseidben. Amikor váratlanul ráérzünk valamire, akkor nem történik más, mit hogy a tudatalattink egy olyan lehetőségre bukkant rá, amelynek kiaknázása érdekében cselekvésre kellene elszánnunk magunkat. A tudatalattink memóriája egy számunkra kedvező alkalmat fedezett fel. Ne hagyd figyelmen kívül a megérzéseidet!

Mihelyt megtanulod a tudatalattidat a szolgálataidba állítani, az életedben gyökeres változások fognak bekövetkezni. Reggelenként arra fogsz ébredni, hogy remek ötletek jutnak az eszedbe, amelyek a céljaid elérését segítik elő. Olyan személyekkel fogsz egyre gyakrabban összetalálkozni, akik segíteni fognak neked az álmaid megvalósításában. Olyan mágnessé válsz, ami magához fogja vonzani a kedvező feltételeket. Az emberek arról kezdenek majd el beszélni, hogy te mennyire szerencsés vagy!

Az érzelmek hatalma

Akárhány esetben, amikor szenvedéllyel és erős érzelmek kíséretében egy megerősítő mondatot ismételsz meg, vagy valamit elképzelsz, egy új idegpályát hozol létre az agyadban. Az erős érzelmi hatással kísért tapasztalatok az agyban lévő neuronok dendritjein újabb tüskés kiemelkedések kinövését eredményezik, amelyek az idegkapcsolatok számának a növekedését vonják maguk után.

Mindez emlékezetjavulásban és jobb memóriateljesítményben nyilvánul meg. Ezzel magyarázható az a jelenség is, hogy miért emlékeznek az emberek még ma is arra, hogy mit csináltak akkor, amikor J.F. Kennedy halálhírét meghallották, vagy a Challenger űrhajó katasztrófája idején, vagy akár 2000.09.11-én. Ezek az események annyira érzelmekben gazdag élményt jelentettek, hogy az agyban új idegpályák kiépülését idézték elő.

A legújabb agykutatási eredmények azt mutatják, hogy ugyanannak a kijelentésnek szenvedélyes ISMÉTELGETÉSE eredményeként új idegpályák alakulnak ki az agyunkban, amelyeket „hiedelmeknek” tekinthetünk.

És amikor ez a “HIEDELEM” hatni kezd, akkor olyan cselekvésekre ösztönöz bennünket, amelyek az álmaink megvalósulását segítik elő.

Ez a magyarázata annak, hogy az önbeszédünknek és annak, hogy milyen személyek társaságában töltjük időnk nagy részét, kulcsfontosságú szerepe van a sikerünk elérése szempontjából. Attól függően, hogy mit mondasz önmagadnak, és kivel töltöd az időd nagy részét meghatározza, hogy milyen fajta idegpályákat hozol létre.

Jobban akarsz magadban hinni?

A hiedelmek a tudatalattiban képződnek. Ha nem hiszed, hogy sikert fogsz valamiben elérni, akkor meg kell változtatnod ezt a hiedelmedet. Ezt a TUDATALATTID ÁTPROGRAMOZÁSÁVAL érheted el.

Jelenleg milyen fajta idegpályákat építesz magadnak?

Az, hogy ezeknek köszönhetően sikerrel fogsz-e járni, vagy elbuksz, csak rajtad múlik – kezdj rögtön hozzá! Szoríts időt arra, hogy:
•    leírd a célkitűzéseidet,
•    élénk fantáziával képzeld el, milyen érzés lesz, ha sikerrel jársz,
•    állj egy tükör elé és mondd el magadnak, hogy az ÁLMAID valóra fognak válni

… és azok tényleg meg fognak valósulni!

Ebben az anyagban Ruben Gonzalez – olimpikon – egyik cikkében olvasottak is felhasználásra kerültek.

“Éjszaka a tudatalattink hatszor gyakrabban idézi és dolgozza fel a késő este befogadott információkat, mint azt, ami napközben történik velünk. Ezért olyan hatékony a késő esti magolás, s ezért lesznek rémálmaink, ha lefekvés előtt krimit nézünk. És ezért olyan fontos, hogy megfelelő esti mesét olvassunk a gyerekeinknek! Amellett, hogy a kicsik így könnyebben elalszanak, a történet újra meg újra felbukkanó üzenetei és tanulságai beépülnek a tudatalattijukba.”

(Jack Canfield – az “Erőleves a léleknek” című könyv társszerzője

Ebben a témában ajánlott CIKK: Kik programozzák az agyunkat?

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

A ránk kényszerített változtatásban az átmeneti kellemetlenség ellenére gyakran – ugyanolyan vagy még nagyobb – előnyt fedezhetünk fel, ha éberek vagyunk és odafigyelünk a körülöttünk zajló eseményekre. Valószínű, hogy már te is tudnál néhány példát mondani ennek a bölcsességnek az igazolására.

Vannak, akik a körülményeik rosszabbodását ugródeszkaként használják az életüknek kedvük szerinti alakítása érdekében. Ehhez egyfajta sajátos TECHNIKÁT alkalmaznak…

Most egy ilyen “technikát” szeretnék veled megismertetni:

Amennyiben mostanában az életminőségeden javításának gondolatát forgatod a fejedben, a legtöbb, amit az érdekedben tehetsz az, hogy dühbe gurulsz amiatt, hogy jelenleg még csak itt tartasz! Ha azonban már megfásultan beletörődtél a helyzetedbe, és semmi kedved a változtatásra, nem sokan fognak tudni rajtad segíteni…

Közismert tény, hogy az embereket az érzelmeik vezérlik. A kérdés csupán az, hogy:

KÉPES VAGY-E az ösztönösen jelentkező érzelmeidet, a jól megfontolt érdekeid szolgálatába állítani?

Az igazán bölcs és sikeres emberek valamennyien képesek megzabolázni az érzelmeiket, és előnyösen kijönni a velük folytatott küzdelmeikből.

Sokan vagyunk úgy, hogy félünk mindenféle változástól, mert a korábbi tapasztalataink arról győztek meg, hogy a változások többnyire kényelmetlenséggel járnak, vagyis hátrányt jelentenek számunkra.

Utólag persze – egy sikerrel túlélt kockázatvállalást követően – már megkönnyebbülten tekint vissza az ember az eseményekre, és nem bánja meg, hogy a kellemetlen viszontagságok átmeneti átvészelésére vállalkozott. Tény, hogy jelenős önbizalom növekedéssel lehet kijönni egy ilyen “kalandból”.

Annak idején – ez még a hetvenes évek vége felé volt – nekem is sikerült jól feldühítenem magamat, hogy kezdő mérnökként nem sok esélyem volt arra, hogy valaha is olyan szinten élhetek majd, amit korábban elképzeltem magamnak. A vállalatomnál dolgozó főnökeim és a cég műszaki vezérigazgató helyetteseinek életstílusa, nem volt számomra egy vonzó perspektíva.

Így, most utólag úgy tűnik, hogy nem is került különösebb erőfeszítésembe – csak jött a dolog magától – annyira feldühíteni magamat, hogy kevésbé féltem attól, mi is fog rám várni Afrikában, egy idegen munkahelyen, mint az itthoni ismerősöknek köszönhetően biztonságosnak érzett környezetben.

Ezért aztán, amikor – 1978 augusztus 25-én – Genfben felszálltam az Air Algerie repülőgépére egyfajta bizonyításvágy égett bennem, hogy megmutassam magamnak, mire is vagyok képes.

Ezt szeretném most neked is javasolni abban az esetben, ha szintén elégedetlen lennél a mostani helyzeteddel.

Igyekezz jól feldühíteni magadat mindazzal, amit a környezetedben tapasztalsz, és használd ki az ebből eredő érzelmi energiatöbbletet az életed megváltoztatására, körülményeid javítására!

Tedd fel magadnak a KÉRDÉST:

• Mit szeretnél a közeljövőben leginkább megváltoztatni?
• Mivel “van tele a hócipőd”?
• A jelenlegi munkahelyeden mennyire kibírhatatlanok az állapotok?
  
• Talán a főnököddel nem tudsz kijönni?
• Unalmasnak és kilátástalannak tartod a jelenlegi életedet?
• Belefáradtál a monoton robotolásba?
• Úgy érzed, hogy csupa nyavalygó, panaszkodó, boldogtalan ember vesz körül nap, mint nap, akikkel gyakran kerülsz kapcsolatba és nincs velük miről beszélgetni?

Legjobb talán, ha ezeket a “bosszantó tényezőket” le is írod magadnak. Így még nagyobb hatást fognak majd rád gyakorolni. És ekkor figyeld majd meg, hogy mennyivel könnyebb lesz rávenni magad arra, hogy elkezdj olyan megoldások iránt kutatni – akár az interneten – amelyek közül egy, éppen ennek a cikkemnek a bevezető soraiban említett, “nyerő” MEGOLDÁST fogja majd számodra meghozni.

“Az egyik legnagyobb felfedezés, amit az ember tehet, és az egyik legnagyobb meglepetés, ami érheti az, amikor rájön, hogy képes megtenni azt, amiről azt hitte, hogy nem.” (Henry FORD)

Ne felejtsd: Az emberek kétszer olyan erős késztetést éreznek valamilyen veszély(helyzet) elkerülésére, mint a vágyaik megvalósítására. Használd ki az előnyödre az emberi természetnek ezt a sajátos tulajdonságát!

“Ha mindazt megtennénk, amire képesek vagyunk, szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk.” (Thomas A. EDISON)

Amennyiben a fentiek alapján nem sikerül kedvező változást előidézned az életedben, nem marad más hátra, hogy belenyugodj, te is azon személyek csoportjába tartozol, akiket az alábbi mondás jellemez:

“Az igazság az, hogy a legtöbb ember nem kockáztatja meg az önállóságba való kilépést, mert ellenőrzésre és nyomásra van szüksége ahhoz, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges összeget. Számukra könnyebb úgy dolgozni, hogy valaki a hátuk mögött áll, és teljesítményre ösztönzi őket.”

Edward Burgess BUTLER

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

1.) Másokat mindig mosolyogva üdvözölj, és egyenesen nézz a szemükbe! Ugyanis a mosoly és a közvetlen szemkontaktus egy önbecsülésből eredő önbizalom kisugárzásának a forrásai. Ugyanígy, amikor telefonhívást fogadsz, akár otthon, akár a munkahelyeden, vagy te hívsz fel valakit, először mindig mutatkozz be a beszélgető partnerednek. Ha mindig a bemutatkozásoddal indítod a beszélgetéseidet, ezzel azt jelzed, hogy egy ÖNBECSÜLÉSSEL rendelkező személy beszél a vonal túlsó végén.

2.) Ajándék, dicséret, vagy elismerés fogadásakor fejezd ki őszinte háládat és köszönetedet! Ne becsüld le, vagy ne hagyd figyelmen kívül mások irántad kifejezett dicséretét, elismerését, vagy ajándékát! A másoktól kapott elismerés méltó fogadásának képessége a szilárd önbecsüléssel rendelkezőknek.

3.) Ne hencegj! Szinte ellentmondásnak tűnik, de az őszinte szerénység egyik jellemzője a dicséretek, elismerések méltóságteljes fogadásának képessége. Azok az emberek, akik folyton a saját sikereikkel dicsekednek és mások figyelmét állandóan magukra szeretnék vonni, ezzel csupán mások elismerését szeretnék kiváltani, mivel önmagukat nem tartják elismerésreméltónak.

4.) Ne igyekezz a saját problémáidat a beszélgetéseid központi témájává tenni! Beszélj mindig pozitívan az életedről és optimizmussal az elvégzendő feladataidról. Igyekezz elkerülni a negatív gondolkodásmódot, őrködj azon, hogy ellenállj az erre történő csábításnak, és kerüld a panaszkodást! Ha néha azon találod magadat, hogy másokat kritizálsz – és ebbe önmagadat is beleértheted – igyekezz megtalálni a segítségnyújtásnak a módját ahelyett, hogy kritizálnál.

5.) Nehéz időkben, vagy amikor rossz napjaid vannak, a helyzetre az aktivitásod fokozásával válaszolj!
Amikor az önbizalmad egy kihívással kerül szembe, ne bizonytalankodj, és ne ess az “analízis paralízis” nevű betegségbe. Az elhunyt Malcolm FORBES mondta egyszer: “A mozgásban lévő járművek a generátorukat használják fel az akkumulátoraik feltöltésére. Hacsak nem vagy egy golfozók szállítására megépített speciális, környezetbarát elektromos kisautó, képtelen vagy a garázsban állva feltölteni az akkumulátoraidat.”

6.) Az elkövetett hibáidat és a kapott visszautasításokat tekintsd tanulási lehetőségeknek!
A hibákat egy adott teljesítmény végeredményeként fogd fel, ne pedig az egész karriered befejezéseként. Legyél tudatában a gyengeségeidnek, de ne tekintsd azokat kudarcforrásoknak. A hibázás lehet egy olyan dolog, amit te követtél el, – és előfordulhat, hogy a jövőben még ugyanazt el fogod követni a sikeredhez vezető úton haladva – de a kudarc egyáltalán nem lehet azonos veled.

Még abban az esetben is, ha nagyon negatívan értékeled önmagad, legyél tudatában annak, hogy olyan helyzetben vagy, amely bármelyik pillanatban lehetővé teheti számodra, hogy igen rövid idő alatt a teljesítményed valamilyen rendkívüli javuláson menjen keresztül.

Denis Waitley, az amerikai olimpiai sportolók pszichológiai felkészítéséért felelős, világhírű személyiségfejlesztő tréner szerint:  “Egy negatív önértékelés, ha az valóban őszinte és mélyreható, sokkal nagyobb bátorságnak és jellemnek a jele, mint az az önmegtévesztés, aminek az alapja a beképzeltség és az erőszakosság. Atlétákkal folytatott munkáim során erről volt lehetőségem számos alkalommal meggyőződni. Egy rendkívül gyenge teljesítményt követően egy csapat, vagy egy atléta sokkal jobb teljesítményt képes produkálni, főként abban az esetben, ha a teljesítmény annyira silány volt, hogy nem lehetett senki másra áthárítani a felelősséget.”

Egy csalódás, vereség, sőt egy nyilvánvaló kudarc sem tekinthető végleges állapotnak feltéve, ha mi azt annak akarjuk tekinteni. Ennek az ellenkezője is igaz, ezek a tagadhatatlanul fájdalmas élmények stabil alapként szolgálhatnak a jövőbeli sikereink felépítéséhez.

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla

Azt már tudjuk, hogy egy jövőképet csak akkor tekinthetünk igazán annak, ha hiszünk is abban, hogy az adott dolog bekövetkezhet az életünkben.

Egyébként az egész nem más, mint a legrosszabb esetben is csupán egy óhaj, és a legjobb esetben is csak egy cél. Sem az óhaj, sem a cél nem veszi fel a versenyt a jövőkép hatékonyságával.

Mihelyt felírunk magunknak egy önmotiváló megerősítést, vagy egy jövőképet rögzítünk a „céltáblánkon”, azonnal azzal a kihívással találjuk szemben magunkat, hogy „éljünk vele együtt”.  Minden alkalommal ha magunk elé képzeljük a leírtakat, előfordulhat, hogy hamisnak érezzük a dolgot. „Tudhatjuk”, hogy az nem igaz, és a szövegnek naponta akár több alkalommal történő felolvasása igazi nyűggé válik számunkra, és hamarosan megunjuk a dolgot.

Hogyan kellene tehát megtanulnunk, HINNI?

Íme itt van két mindenki által általánosan elfogadott módja a hit elsajátításának. Először is valamit közvetlenül meg kell tapasztalnia az embernek, és ezután el is fogja már az illető azt hinni. Ez azért van, mert a saját tapasztalatunkat automatikusan kész ténynek fogadjuk el, ami nem szorul bizonyításra. Aztán itt van a tekintélyes személyek által megalkotott vélemény, ami akár a szüleinktől, tanárainktól, főnökeinktől, vagy a médiából származhat.  Ha egy általános tekintélynek örvendő személy azt mondja valamire, hogy igaz, akkor mi azt gyakran automatikusan igaznak hisszük.  Képzeld csak el milyen könnyű lenne „sikerre számítani” ha korábban már számtalan alkalommal sikert értél volna el egy adott vállalkozásban. Gondold csak el, mennyire természetes lenne számodra egyes dolgokat megvalósítani, ha az életedben valamennyi fontos szereplő – a szüleidtől kezdve, a házastársadon keresztül a barátaidig bezárólag – arról győznének meg téged, hogy te egy varázserővel rendelkezel.  A fent említett két módszer segítségével könnyű erős hitre szert tennie az embernek.  Sajnos azonban, a mindennapi életben előforduló vállalkozásaink esetében egyáltalán nem ez a helyzet.

Létezik egy harmadik, már szinte elfelejtett formája, a hit kifejlesztését szolgáló művészetnek, amit mindenki használhat, és bármiben való hit kifejlesztésére és megerősítésére alkalmas.

Ez a következő módon történik:

Két dologra van szükség ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Az egyik ezek közül a TUDATOS ELMÉNK, melynek feladata az, hogy megkülönböztesse az olyan dolgokat, mint a helyes vagy helytelen, forró vagy hideg, veszélyes vagy biztonságos, élvezet vagy fájdalom. A most észlelt jelenségek értékeléséhez az eddigi tapasztalataink tárházát használja fel, egy korábbi hasonló jelenséghez fűződő élmény előidézésével.  Mindebből következtetéseket von le („tényeknek” minősítve a dolgokat, ha az a saját véleményünkkel megegyezik, és véleménynek, ha azt csupán mások állítják.) Nevezhetjük ezt, ítéletnek, tudásnak, vagy tapasztalatnak.

A tudatos elménk, a másik részhez képest kicsi és gyenge. Ugyanannyi korlátozó, visszafogó vélemény és ítélet megalkotására képes, mint amennyi bátorító és lelkesítő gondolattal láthat el bennünket. Többnyire a biztosra törekszik és kis tételben játszik, kerülve a kockázatokat. Általában másokkal kel versenyre és őket hozzánk képest lebecsüli. Az elménknek arról a részéről van itt most szó, amelyik a moziban ülve jól „tudja”, hogy mindaz, amit látunk az kitalált dolog. Tudatában van, hogy a mozifilm nem igaz, és semmi sem történt a szereplőkkel, függetlenül attól, hogy a forgatókönyv szerint min mentek keresztül.

Elménk másik részét, ami a dolgokat megvalósítja az a TUDATALATTINK, az érzelmeink, vagyis a lelki tényezők képezik.

Ezek a részek együtt alkotják azt a bennünk lévő erőt, amivel a nagy tetteket vagyunk képesek véghezvinni, és a jó dolgokat tudjuk magunkhoz vonzani.

Az emberek többségénél ezek a részek magukra vannak hagyva, és alig használják őket bármiféle kívánatos dolog elérése érdekében.

Szükség esetén ezek a tényezők együtt alkotják a megérzéseinket, a lelkesedésünket, a bátorságunkat, a kitartásunkat és alkalmanként a rendkívüli erőfeszítéseinket is nekik köszönhetjük. Az emberiség történetében valaha is előfordult rendkívüli cselekedetek is elménk ezen részeinek a tevékenységéből fakadtak. A tudatalattink egyébként az elménk azon része, amely nem tud – valójában képtelen – egy mozifilm láttán megkülönböztetni a valóságot a látomástól. A tények semmilyen hatást nem képesek rá gyakorolni, csupán egy történet segítségével nyílik erre mód.

Ugyancsak képtelen megkülönböztetni a valódi eseményt az élénk fantáziával elképzelt látomástól.

A tudatalattink nem képes jelenleg, és a jövőben sem lesz képes erre. Ha tisztán és élesen elképzelünk magunkban valamit, ezek a tudatalatti erők úgy tekintik mindezt, mintha az már megtörtént volna. És ennek megfelelően is reagálnak. Ez a magyarázata annak, hogy a szomorú filmek végén könnyezik a szemünk, és halálra izguljuk magunkat, ha a szereplő veszélybe kerül.  A „hegyeket is megmozgató” képességünk eredete a félelmünkben, a szomorúságunkban, az örömünkben, vagy haragunkban rejlik.  Bármit meg tudunk csinálni, vagy bármit képesek vagyunk magunkhoz vonzani, ha arra késztetést érzünk.

Ebben rejlik a lehetősége annak, hogy képesek legyünk hinni a jövőképünkben.  Ha elképzeljük magunkban azt, amit el akarunk érni, a módszer szerint azt nem olyannak kell elképzelnünk, mint amit meg akarunk magunknak szerezni, hanem olyannak, amivel már tényleg rendelkezünk.  Ekkor két folyamat is kezdetét veszi: Egy belső párbeszéd a tudatos elménkben, ami számos véleményt alkothat az elképzelésünkről.  Ezek között lehetnek lelkesítők és lehangolók egyaránt.

A másik dolog, ami végbemegy – és ez nem annyira nyilvánvaló –  nem más mint, hogy a lelki oldalunk olyannak tapasztalja az elképzelésünket, mintha az már valójában megtörtént volna. Amikor mi ezt észrevesszük, egy lenyomat keletkezik bennünk.  Ha másodszor is észleljük, akkor már két lenyomatunk lesz; ötven alkalom után ötven lenyomat. A lelki énünk számára minden alkalom olyan, mintha az életben velünk valójában megtörténne az adott dolog.

Idővel mindez a rólunk szóló igazság részévé válik.  Így tanuljuk meg elhinni azt.

Ez a folyamata a hit tudatalatti, „színpad mögötti” módon történő megerősítésének, és ilyen esetben egy besúgó módjára elkezdődik a cselekedeteink befolyásolása.  Mihelyt megtanulunk hinni a jövőképalkotó módszerünk hatékonyságában, kétségbevonhatatlan jövőképek megalkotására válunk képessé. Az eredményt mindig egy konkrét cselekvésre ösztönző motiváció fogja jelenteni.

“Az önmotiváció MŰVÉSZETÉNEK elsajátítása abban áll, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk az adott dolog megvalósítására. Ilyen módon tanulunk meg hinni, majd ez alapján kezdünk el cselekedni.  Bízhatsz a folyamatban, mivel az működik. Számodra is mindig működni fog… akár te választod meg az eredményt, akár nem.” (Richard BROOKE)

FIGYELEM:

Ezt a cikket bárki felhasználhatja a honlapján vagy a blogján – egy feltétel mellett – abban
az esetben, ha szerzőként feltünteti a nevemet! Kajárik Béla